Gyógyulj, magyar!

Cikkek egészségről

Cikkek

Szúnyogírtásnak indult, „népesség szabályozó” szer lett belőle

A történelem mindig újra ismétli önmagát. Az ember felfedez például valamilyen csodaszert és/vagy folyamatot, melynek rövidtávú előnyei lenyűgözik. Vagy legalábbis a média vagy diktatórikus kormányzás útján elfogadásra és bevezetésre kerül. Aztán ezt alkalmazni kezdik széles körben, majd idővel előjönnek a hosszútávú káros hatásai. Ezért valahol betiltják, valahol meg nem. Ilyen volt például a „Gesarol” fantázia név alatt befutott, majd világszerte forgalomba hozott DDT (diklór-difenil-triklóretán) permetszer, melynek karrierje egy kizárólag rovarok ellen hatásos méregként indult, majd társadalmunk katasztrofális egészségi állapotáért ma is részben felelőssé tehető méregként zárult.
A „dolgok” feltalálásához sokkal kisebb energiára van szükség, mint azok működése közben vagy utólagosan keletkező káros hatások feltárásához. (a DDT lebuktatásáról Rachel Carson: Néma tavasz című könyvében találják meg a tényeket arról, hogy miként épült be a rákkeltő anyag a táplálékláncba)
Az 1960-as évekig Európában kiszórt DDT és a Mexikóban majd Brazíliában 1992-ig történt permetezés káros hatása csak 100 év után feleződik, azaz bomlik tovább. Hosszútávon felelőssé teszik a kutatók ezt a szert a férfiak nemzőképességének drasztikus csökkenéséért is. A szer közvetett káros hatása lassú, így alattomos. Tehát új csomagolásban, kicsit más „kivitelben” piacra dobva megvan az engedélyeztetés és gyors üzlet lehetősége. A hatásmechanizmusban és anyagösszetételben hasonló mai termékeket, a klórozott szénhidrogéneket tartalmazó permetszereket ezért ma is megvásárolhatjuk. Szúnyogírtásnak indult, népességszabályozás lett belőle hosszútávon? A fejlődő országokban ma is használják az eredeti gyilkos szert. Ezért egy pillanatra se legyenek kételyeink afelől, hogy az európai nagyüzemi szúnyogírtás ma sokkal kíméletesebb velünk, vagy előrelátóbb a következmények tekintetében, mint pár évtizeddel korábban. Ugyanis, a káros hatások hosszútávú vizsgálatát nincs, aki finanszírozza. Eltusolni a káros hatásokat vagy pozitív reklámmal éltetni, közben ellehetetleníteni az ellenérvek felvállalóit, lényegesen olcsóbb és kiszámíthatóbb megoldás az érdekcsoportoknak. Mint ahogy számtalan esetben, úgy most sem számít, hogy az üzletben közvetlenül is érintettek ugyan ezt a levegőt szívják, vizeket isszák és élelmiszert eszik. Sok pszichológiai teszt igazolta már, hogy az ember a legnagyobb lehetetlenségeket is képes elhitetni magával, ha érdekei úgy kívánják.
A szúnyogírtást például nagyon könnyű megindokolni életveszélyes betegségeket hordozó szúnyogfajok terjedésével. Ezért, manapság egy nyári napon gond nélkül lepermeteznek egy szombat délután több tíz vagy százezer embert a Margit-szigeten vagy a Balaton parton. Akár hetente. Hisz értünk teszik!!! Ne csípjenek meg azok a ronda szúnyogok…! És mi elhisszük, hogy nincs a permetezésnél jobb megoldás szúnyog ellen?
A DDT szereket a 60-as évekig közvetlenül a katonák, hadifoglyok stb. parazita mentesítésére is használták. A környezetbe való szórásakor a korabeli felvételeken senki sem viselt védőfelszerelést. Kérdés, hogy milyen alapon lesz ilyen mértékben bizakodó és optimista a tudomány a mi rovásunkra? Nem lehetséges, hogy a mai permetszerekkel szemben ugyanúgy túlzottan „engedékenyek” a hatóságok, mint a több százmillió tonna DDT kiszórásakor a közelmúltban?

A szúnyogírtás ma eltúlzott mértéke és káros hatásai

Napjainkban messze eltúlzott, ipari mértékű „szúnyogírtás” folyik, mely a tanulmányok szerint csupán pár százalékban pusztítja el az eredetileg kiszemelt áldozatot, a szúnyogot. Eltünteti viszont a méheket és számos virágporzó rovart, valamint a vízi élővilágban maradandó károsodást okoz. Nos, elárulok egy nem meglepő tényt. A felhasznált szerek ártalmatlanok az emberi szervezetre nézve sem. A BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Gazdasági Ellátó Központja az önkormányzatok által országos szinten átvett és a lakosság körében terjesztett tájékoztatója alapján, a fejünk fölött, repülőről kiszórt és a közutakon gépjárműről permetezett szúnyogírtó szerekről a következőképp nyilatkozik:
„…kizárólag a csípőszúnyog lárvákat pusztítja el, a szer környezetre nincs káros hatással.”
„…emberre nem veszélyes és a környezetet sem károsítja!”
Az alábbi oldalak az alkalmazott permetszereket gyártó vagy forgalmazó cégek adatlapjai, melyek a fenti állításoknak teljesen ellentmondanak.
Mivel is szórnak bennünket szúnyogírtáskor valójában?
Idézet a Coratrin biztonsági adatlapjáról:
„…lenyelve és a légutakba kerülve halálos lehet.”
„…nagyon mérgező a vízi élővilágra hosszan tartó károsodást okoz.”
Idézet a Deltamethrin anyag leírásából:
„…belélegezve vagy lenyelve mérgező.”
„…nagyon mérgező a vízi szervezetekre, vízi környezetben hosszan tartó károsodást okozhat.”
„Mivel a Deltamethrin nagyon mérgező kétéltűekre, halakra, hüllőkre nézve is, ezért a szúnyogírtás fokozott környezeti kockázatot jelent.”
Szeretnék idézni a kérdésben régóta kutató Dr. Darvas Béla Úrtól:
„Egészen szép kis állami üzlet kerekedett a hajdani még visszafogott ökoszisztéma-gyalázásból. A nyarak ugyan forróbbak lettek errefelé, de nem csapadékosabbak, ami nem igazán kedvez a kiterjedt szúnyoginváziónak. Ez a terület is csak az üzletről szólna már?”
A permetezések után a természetes vizek élővilágában és számos védett bogárfaj állományában jómagam is komoly károkat fedeztem fel. A vadon élő méhek és más virágporzó rovarok gyakorlatilag eltűntek. A kerti tavunkban pusztulásuk előtt, napokig pörögtek körbe a nagy vízi bogarak. A közkedvelt és fokozottan védett szarvasbogár állomány a permetezett területeken kipusztulni látszott.
Kijelenthető, hogy sem a hatóságok sem a gyakorlati kivitelezők számára nem jelent erkölcsi problémát, hogy a valójában elkerülhető káros hatásoktól saját maguk és családjuk is érintett.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a permetszerek hatóanyagairól beszerezhető leírások hazudnának.

Amit a hatóságok tehetnének…

Nos, a permetszerhasználat szúnyogok ellen önmagában számos kényelmi előnnyel jár. Hiszen senki sem szeret szúnyogokkal együtt élni. Azonban elvárható lenne, hogy a hatóságok a permetezés során alkalmazott szerek gyártói leírásaiban is megtalálható káros hatásokról, a lakosságot megfelelően tájékoztassák és megadják nekünk a lehetőséget, hogy ablakainkat bezárjuk, gyermekeinket behívjuk a szabadból stb.
Továbbá, a permetezés mértékét és gyakoriságát nem a kivitelezőkkel megkötött éves „üzleti terv” alapján, hanem a szúnyogok tényleges, ellenőrzött szaporulata és terjedése alapján kellene végezni. Ezek a módszerek gazdaságosabbá és környezetkímélőbbé teszik ezen veszélyes anyagok felhasználását.

Lesz-e itt is „dízelbotrány” végre vagy írtunk válogatás nélkül?

Képtelenségnek tartom, hogy előnyös a bevetett szerek megválasztása, hiszen az elpusztított élőlények csupán pár százaléka ténylegesen szúnyog.
Ezért létkérdés az írtószerek tökéletesítése. Mindig van jobb megoldás. Egy német barátom hívta fel a figyelmem arra, hogy Németországon átautózva már nincs szükség az ablak lemosására az elkenődött rovartetemek miatt. Igaza van, kipróbáltam. Nem a német rovarok fegyelmezettebbek és kerülik az autópályákat, hanem egyszerűen eltűntek.
Nemsokkal ezután, Bielefeld (Németország) környékén hivatalos kezdeményezésre a lakosság segítségét kérték egy szokatlan feladathoz. Mégpedig, hogy a kertvárosiak számolják meg a kertjükben megjelenő madarakat. Milyen bájos összefogás! Logikus. Ha nincs rovar, nincs madár! Kínában a méhek pusztulása miatt egyes tartományokban a gyümölcsfákat kézi, emberi erővel porozzák. Ide tartunk mi is. De várható, hogy a dízelbotrányhoz hasonlóan, egyszer valamely vezető gazdasági körök hirtelen másban látják a fantáziát és kardot rántanak a környezetvédelem zászlaja alatt a mértéktelen permetezés ellen. Sajnos, ehhez arra van szükség, hogy egy nagyobb profittal kecsegtető megoldás bevezetésére lehetőség nyíljon.
A szúnyogírtó szerekről szóló hivatalos linkek:

LEAVE A RESPONSE

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

%d blogger ezt szereti: