Az Akadémia új modellt dolgozott ki a szúnyogirtásra

Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya, az Agrártudományok Osztálya, az Orvosi Tudományok Osztálya és az MTA Ökológiai Kutatóközpont közös állásfoglalása szerint koncepcióváltásra van szükség a védekezésben: országos monitorozásra, biológiai gyérítésre, rendszeres élőhely-térképezésre, akkreditált laboratóriumokra, célorientált szakértői gárdára, a lakosság tájékoztatására és aktív bevonására van szükség a nyaranta tapasztalható szúnyoginváziók elleni védekezésben.

„A szúnyogállomány monitorozásának és célzott gyérítésének járványügyi fontossága” címmel megoldási javaslatot dolgozott ki a Magyar Tudományos Akadémia a döntéshozók számára a hazai szúnyogirtási gyakorlat elavult, kis hatékonyságú és legfőképp természetkárosító módszereinek leváltása érdekében.

A szúnyogok ellen eddig alkalmazott védekezés alapvetően két dolog miatt nem tartható tovább. Egyfelől rengeteg adat támasztja alá, hogy a vegyszeres irtás durva beavatkozás a természetes táplálékláncba, nemcsak a szúnyogokat, de rengeteg más repülő rovart is elpusztít, ami aztán a többek között rovarokkal táplálkozó gerinces élőlényekre is negatív hatással van. Ráadásul a vegyszeres irtás nem hatékony, egy adott területen a szúnyogoknak csak töredékét pusztítja el (az épp repülő, vagy a fedetlen helyen üldögélő szúnyogokat). A másik szempont, amiért a vegyszeres irtás leváltására, új modell bevezetésére szükség van, az az új szúnyogfajok és az általuk hordozott és terjesztett új kórokozók megjelenése hazánkban, derül ki az Indexhez is eljuttatott közleményből.

Új fajok, új betegségek, új járványok

A klímaváltozásnak köszönhetően az elmúlt évtizedekben több új, betegségterjesztő szúnyogfaj telepedett meg Európában. Egyes régiókban több esetben is kialakultak az általuk behurcolt vírusok (pl. Chikungunya-vírus, Dengue-vírus) okozta járványok. A folyamatban Magyarország is érintett, a nyugat-nílusi láz vírusának megjelenése óta minden évben bukkannak fel új, rendkívül kockázatos vírusok (pl. Usutu-vírus).

Az egyelőre nem világos, hogy a hazai szúnyogállomány mennyire fogékony ezekre az új kórokozókra, de vannak adatok arra, hogy egyes fajok terjeszthetik ezeket. Az MTA szerint a trópusi területekről behurcolt invazív szúnyogfajok betegségterjesztő képessége viszont jól dokumentált, és rendkívül komoly kockázatot jelent:

HAZÁNKBAN EDDIG HÁROM INVAZÍV SZÚNYOGFAJT ÍRTAK LE. TARTÓS MEGTELEPEDÉSÜKRE IS EGYRE TÖBB TUDOMÁNYOS BIZONYÍTÉK ÁLL RENDELKEZÉSRE. MEGHONOSODÁSUK AZ ELSŐ NAGY LÉPÉS AZ ÚJ BETEGSÉGEK MEGJELENÉSE ÉS TERJEDÉSE FELÉ, DE KIVÁLTHATJA A MÁR JELEN LÉVŐ KÓROKOZÓK INTENZÍVEBB TERJEDÉSÉT IS. EZÁLTAL REÁLISSÁ VÁLT ÚJ, A KORÁBBIAKNÁL SÚLYOSABB JÁRVÁNYOK KIALAKULÁSÁNAK VESZÉLYE.

A járványos megbetegedések megjelenésének megakadályozására a leghatékonyabb módszer a terjesztő szúnyogok állományának kezelése, szögezi le az MTA állásfoglalása, ajánlása. Megfelelő monitoring- és gyérítési rendszerrel jelentős költségmegóvás érhető el, és megelőzhetők a köz- és állategészségügyi veszélyhelyzetek.

Magyarországon jelenleg nem túl rózsás a helyzet, a potenciális veszélyekre való felkészülés terén az alábbi súlyos hiányosságok tapasztalhatók:

  1. Hiányzik a kórokozók tömeges terjesztésére képes szúnyogfajok hatékony és folyamatos monitorozása, mivel egyrészt alig van a veszélyes szúnyogfajokat pontosan meghatározni képes szakember, és ilyen irányultságú alkalmazott zoológusok képzése sem folyik, másrészt a vírusterjesztő fajok tenyészőhelyeinek éves feltérképezése sem zajlik, illetve ennek híján a felszámolásuk sem (ezt jelenleg a vízügy, illetve a katasztrófavédelem nem végezteti el megfelelő színvonalon).
  2. Hiányzik mind a vírusterjesztő rovarfajok, mind a hordozó gerinces fajok (vándormadarak, rágcsálók, háziállatok), mind pedig a lakosság vírusfertőzöttségének megfelelő szintű felmérése, amihez megfelelő számú, a feladat elvégzésre alkalmas laboratórium kijelölése, illetve létesítése lenne elengedhetetlenül szükséges.

Le kell állni a vegyszerezéssel

Az MTA szerint a vegyszeres irtás hatástalan: a rendelkezésre álló tudományos adatok alapján a jelenlegi, túlnyomórészt deltamethrin-alapú szúnyogirtás időzítése, mértéke és kivitelezési módja is alkalmatlan a szúnyogállomány hatékony és tartós kezelésére:

  1. A szúnyogok népességeinek és tenyészőhelyeinek ismerete híján a beavatkozások sokszor késnek, nagyon csekély „találati pontosságúak”, ezáltal jelentős a célt tévesztve felhasznált idegméreg mennyisége.
  2. Az elpusztított rovaroknak alig egy százaléka a „célszervezet”, viszont bizonyítottan sok az ökoszisztéma-szolgáltatásokban jelentős szerepű méhféle, illetve minden egyéb rovar, valamint közvetett tápláléklánc-hatásként a rovarevő gerinces állat is. Emellett az élővizekbe jutott deltamethrin a halakat, a hüllőket és a kétéltűeket is veszélyezteti.
  3. Komoly veszélyforrás továbbá a túlzott mértékű használatból eredő rezisztencia kialakulása a célszervezetekben, ami megnehezíti a későbbi sikeres alkalmazást.

Az új koncepció

Az MTA felhívja a döntéshozók figyelmét arra, hogy mielőbbi koncepcióváltásra van szükség a szúnyogok elleni védekezésben. Megoldásként az alábbi intézkedéseket javasolják:

  1. A hazai csípőszúnyogok országos monitorozásának megszervezését, továbbá a begyűjtött egyedeknek az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ által jegyzett, a szúnyogok által terjesztett kórokozókra (vírusok, baktériumok, paraziták) vonatkozó folyamatos vizsgálatát.
  2. A monitoringrendszer keretein belül, de kiemelten az invazív szúnyogfajok megjelenésének és terjedésének vizsgálatát.
  3. A gyérítési gyakorlat modernizálását, a deltamethrin használatának jelentős mértékű csökkentését, mivel a szigorúan specifikus, szúnyoglárvát irtó, a Bacillus thuringiensis israelensis használatával sokkal célirányosabb védekezés érhető el, egyúttal a nem célszervezetek károsítása is sokkal csekélyebb mértékű.
  4. Európa más országaiban már alkalmazott módszerek tapasztalatai alapján a biológiai gyérítés előtérbe helyezését, a rendszeres élőhely-térképezést, a lakosság tájékoztatását és aktív bevonását a védekezésbe a háztáji, illetve magánterületi tenyészőhelyek megszüntetése érdekében.
  5. A mindezekhez szükséges szakmai háttér megteremtését. A hazai kutatóegyetemek és kutatóintézetek tudásbázisára alapozva létre kell hozni és hosszú távon fenn kell tartani azt a szakembergárdát, amely szellemi és infrastrukturális hátterével képes elvégezni és összehangolni a fenti tevékenységeket.

Az élettudományi osztályok és az MTA Ökológiai Kutatóközpont által támogatott közös állásfoglalást az MTA Biológiai Tudományok Osztályának Diverzitásbiológiai Tudományos Bizottsága készítette elő a társosztályok és az MTA ÖK szakértőinek közreműködésével, a fenti állásfoglalást a következő intézmények kapták meg:

  • Belügyminisztérium, Országos BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság, Gazdasági Főigazgató-helyettesi Szervezet
  • BM OKF Gazdasági Ellátó Központ
  • Országos Vízügyi Főigazgatóság
  • Emberi Erőforrások Minisztériuma
  • Emberi Erőforrások Minisztériuma Egészségügyért Felelős Államtitkárság
  • ÁNTSZ Országos Tisztifőorvosi Hivatal
  • Agrárminisztérium Élelmiszerlánc-felügyeletért Felelős Államtitkárság
  • Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal

Borítókép: kémiai szúnyogirtást végez egy An-2 típusú repülőgép a Tisza-tónál Kiskörénél 2018. május 29-én. Fotó: Czeglédi Zsolt / MTI.